A harangok megszólaltatási módját alapvetően két szempontból közelíthetjük meg: a megszólaltató eszköz (meghajtás), és magának a harangnak a megszólalási módja (felülütős, alulütős) szerint. Így az alábbiakban eszerint a két csoport szerint fogom bemutatni a harangok megszólaltatási módjait.

A harang megszólalásának módja szerint

Ezen belül két további csoportot különböztetünk meg: az alulütős és a felülütős harangozási módot (de ezeket működési módnak is nevezhetjük).

Alulütős (ejtő nyelves) harangozás

Az országban leginkább elterjedt harang megszólaltatási forma. Eredetileg országunkban is felülütősen szólaltak meg a harangok, ám részben egy pesti lakatosmester miatt a 19. század közepe után ez a tendencia rohamosan csökkent, innentől kezdve sajnos az országban eddig megszokott magas színvonalú harangmegszólaltatás zuhanásba kezdett. A jármai úgynevezett kiemelt jármok voltak, öntöttvasból készültek (egyes esetekben a harangokhoz amelyre felszerelték túl nehezek voltak). Ennek a lényege, hogy a harang forgástengelye lejjebb kerül (a nyelv forgástengelye alá), így a nyelv visszaesik a harang ütőgyűrűjére (az ütés lefelé nézve, alul történik), nem röppen fel. Bár egyes esetekben a harangok meghajtása így fizikailag könnyebb lett, hangzásvilágukat tekintve jelentős romlások következtek be. Ekkor kezdődött a füles koronás harangok koronájának barbár lefűrészelése és tárcsásra szerelése is. Napjainkban is ezt a járomfajtát használják a legtöbben mind az új harangok esetén, mind a régebbi harangok felújítása esetén annyi különbséggel, hogy a korábbi túl nehéz öntöttvas helyett már idomacélból és zárt szelvényből készítik ezeket a jármokat.

Ezen megszólaltatási mód során az ütő nem föltétlenül pattan vissza azonnal a harangról, emiatt nem szólalnak meg a magas felhangok, amelyek a harang szép csengését adják, így sokkal előnytelenebb ez a megszólaltatási mód szemben a felülütős (repülő nyelves) módnál.

Az alulütős harangozáshoz sorolhatjuk még azt, amikor a harang járma egyenes vonalú (vagy akár kiemelt), de az elégtelen villamosítás miatt a harang nyelvét súllyal vagy jobb esetben rugóval rögzítik, így alulütős harangozást hozva létre.

Felülütős (repülő nyelves) harangozás

Az ország területén napjainkban már alig fellelhető harangozási forma az ősi, úgynevezett felülütős megszólaltatási mód. Ebben az esetben a harang járma egyenes vonalú, a nyelv forgástengelye van alacsonyabban, így a nyelv felrepül az ütőgyűrűhöz, az ütési pont fent keletkezik (innen a felülütős megfogalmazás). Fém- és fajáromról is beszélhetünk ebben az esetben, itthon mindkettő megtalálható. A harang hangzása ennél a megszólaltatási módnál tud egyedül igazán kiteljesedni és szépen zengeni.

Ide sorolhatók még az ellensúlyos nyelvvel ellátott harangok, ebben az esetben a járom fajtája lényegtelen, mert a nyelv az ellensúly miatt felröppen, így imitálva a felülütős harangozást.

A harang meghajtásának módja szerint

Eszerint a szempont szerint az alábbiakat különböztetjük meg, minden esetben lehet a harang mind felülütős, mind alulütős:

Húzómágnes és ehhez hasonló jellegű meghajtások

Hazánkban jelenleg ez a legelterjedtebb eszköz a harang megszólaltatására. A réztekercs közepén egy vasmag található, ami jobb eseteben valamilyen érzékelő (például higanykapcsoló, induktív érzékelő) és egy hozzá tartozó elektronika segítségével húzza a harangot. Ezen belül beszélhetünk fékezős és fékezés nélküli rendszerekről is, utóbbi esetén a harangnyelv lekötésére nincs szükség. A régebbi meghajtásoknál a mágnesek sokszor vagy túl gyengék voltak, vagy nem voltak megfelelően felszerelve, esetleg nem volt megfelelő a működtető elektronika, így a harangok nyelvét le kellett kötni, olykor megtoldani is, mindkét megoldás meglehetősen szakszerűtlennek mondható. Sajnos vannak olyan villamosítást végző emberek ma is, akik a fékezős rendszer ellenére lekötik a harangok nyelvét, ezzel mind a harang felszerelését, mind a harangot veszélyeztetve.

Villanymotor

Általában egy lánckereket tesznek a harang húzókarjának helyére, így egy motor segítségével lehet meghajtani a harangot. Itthon ezeket a rendszereket régebben fékezés nélkül alkalmazták kiemelt jármos harangok esetében, szintén egy érzékelővel és a hozzá tartozó elektronika segítségével vezérelve a motort. Egyes esetekben úgynevezett nyelvfogót is szereltek fel emellé a rendszerek mellé, így a harangozás elején és végén történő hosszas félreveréseket elkerülve. Napjainkban egyetlen cég alkalmaz itthon ilyen megoldást, elsősorban általuk felújított vagy felszerelt felülütős harangok esetében.

Dörzskerék, vagy pofozólapát

Szintén a harang húzókarjának helyére egy fából készült kart tesznek, amelynek a végén egy gumi- vagy fémlap van. Egy villanymotort helyeznek a minimálisan oldalirányba megdöntött laphoz, amelyen egy gumi korong van. Ez ha elkezd forogni, oda-vissza löködi a harangot, így szólal meg a harang. Karbantartásigénye, valamint a toronyra és harangra gyakorolt negatív hatásai miatt (például a torony és a harang rezgetése) manapság ezt a rendszert már nem használják, ott található még ilyen, ahol nem volt pénz vagy igény egy korszerűbb megoldásra. Ezek mellett rendkívül zajos megoldás.

Excenteres, vagy "ajkai" meghajtás

Itt szintén a központi elem egy villanymotor, amely egy szíjjal vagy lánccal meghajt egy szerkezetet, ami aztán a harangot vagy közvetlenül, vagy közvetve mozgatja. Ajkai meghajtásnak nevezzük az egyik fajtáját, ugyanis az ajkai Református templomban készítettek először ilyet. Megfelelő beállítás mellett a harangot nem kényszermozgatja, hanem oda-vissza húzza úgy, hogy magán a szerkezeten is van egy mozgatókar, ami aztán huzallal csatlakozik a harang húzókarjának két oldalához. Másik fajtája esetén egy kar közvetlenül csatlakozik a harang jármához, így elég erős kényszermozgatást eredményezve még a lehető legjobb beállítás esetén is. Mindkét megoldás halmozottan roncsolhatja a harangot, így manapság ezeket a rendszereket sem használják már újonnan sehol.

Kézi harangozás

Hazánkban a legritkábban alkalmazott harangmeghajtási forma, mára gyakorlatilag kápolnákon, temetőkön kívül nem sok helyen találkozhatunk ezzel a megoldással. Fontos, hogy ehhez a megszólaltatási formához tudni kell az adott illetőnek megfelelően harangozni mind ejtős mind repülős kivitel esetén, mert könnyen kárt tehet a harangban és a felszerelésben is az, ha a haranggal nem megfelelő módon történik a harangozás.