Magának a harangnak a részeivel már az előző rovatban megismerkedhetünk, viszont egymagában a harang még nem áll készen a használatra, szükség van a megszólaltatásához egy nyelvre vagy más néven ütőre, egy járomnak nevezett tartószerkezetre, amelynek csapjai (jobb esetben) golyóscsapágyakra támaszkodnak és egy harangszékre, amire pedig ráül az egész csapágyazott járom és a harang.
A harang nyelvét nem véletlenül szokták a harang szívének is nevezni, ugyanis enélkül a tartozék nélkül a harang csak némán lengene. Általában kovácsolt vagy öntött harangnyelvről beszélünk, az újabb harangoknál már leginkább laposvasra szerelt gombok alkotják a nyelveket, de ezek közel sem olyan minőségűek és időtállók, mint korábbi társaik. Egyes harangöntők ugyan olyan kivitelezésű nyelvet használtak ejtős és repülős kivitelű harangjaikhoz is, így vannak esetek, ahol csupán a járom fajtája dönti azt el, hogy a harang repülő vagy ejtős nyelvvel szólal meg. A nyelv alsó vége (az ütőrész alatti) alapvetően a felfüggesztésnél lévő rúgásokat hivatott kiegyenlíteni.
Repülős (felülütős) haranghoz készült kovácsolt harangnyelv, ún. félholdas kivitel (a nyelv végén látható félkör alakú plusz súly miatt kapta ezt a nevet, amely régen arra is hivatott volt, hogy a kötéllel el lehessen kapni a nyelvet kézi működtetés esetén).
Ejtős (alulütős) haranghoz készült harangnyelv, "modern", szerelt fajta.
Ejtős (alulütős) haranghoz készült nyelv, feltehetőleg öntött fajta.
Tévesen valahol koronának is hívják, de mint az előző ismertető részben is olvashattuk, a koronának a harang tetején lévő, a járomhoz való rögzítésre szolgáló részét hívjuk. A járom szerepét a repülős és ejtős harangozás tekintetében a következő részben bővebben kifejtem a jármokra jellemző anyaghasználattal együtt. A járom feladata, hogy a harangot megtartsa, annak lengését biztosítsa. A harang és a járom tárcsás korona esetén ún. körmökkel, füles korona esetén pedig rögzítő bilincsekkel, vagy speciális kialakítású laposvasakkal (ún. függesztővasakkal) és azok tartóival kapcsolódnak egymáshoz.
Két rögzítő bilinccsel a járomhoz rögzített füles koronás harang.
Speciálisan kialakított laposvasas rögzítés.
Körmökkel járomhoz rögzített harang.
Csapágyak esetén két fajtát különböztetünk meg: golyóscsapágy vagy homokcsapágy (más néven élcsapágy). Utóbbi csapágyfajta érdekessége, hogy nem igényel zsírozást, csupán takarítást, a tengely szabadon gördül egy számára kialakított (általában) sík részen. A harang biztonságos nagy szögben történő lengetését ez a fajta csapágy nem igazán teszi lehetővé.
Homokcsapágy.
Golyóscsapágy.
Magát a harangokat tartó állványt nevezzük így. Több féle kivitel is létezik, hazánkban a legelterjedtebb az ún. fekvő harangszék, ez a legtöbbször a falba tett I keresztmetszetű acélgerendákból vagy vasúti sínekből áll. Elvétve találkozhatunk ún. álló harangszékkel (vagy A alakú harangszék), amely készülhet fából, vagy szintén fémből.
A alakú álló fém harangszék.
Fekvő fém harangszék.
A alakúra hasonlító álló fa harangszék.