Miért harangoz(z)unk?

Sokszor megkapom a kérdést, hogy mikor mire szólnak a harangok, illetve miért szólnak a harangok. Sajnos nem egyszer a hívek, sőt a harangozók, papok és lelkész sem tudják, hogy az adott alkalomra miért szól és melyik harang szólal meg. Ezen kérdésekre szeretnék most mind választ adni, bemutatni, hogy melyik egyházban mikor, mire, mivel és hogyan kell(ene) harangozni, főleg a mostani időkben, amikor a harangszó sajnos kezd kikopni és eltűnni a mindennapi életből...

A harangozásokat fejezetekre tagolva mutatom be, ahol szükséges, ott egy öt harangos templomon példákat mutatunk be a harangozások elvégzésére. Természetesen ahol csak egy, kettő vagy három harang van, ott mások a lehetőségek, de egy három vagy négy harangos templomnál már egészen jól alkalmazhatóak a leírt példák is kisebb átalakítások után.

Minden egyházban jelen lévő harangozások

Déli harangszó

Magyarországon kifejezetten fontos jelentősége van a déli harangszónak, egyrészt mint napszaki harangszónak, másrészt mint történelmi jelentőséggel bíró harangszónak. Ezt a harangozást egyháztól függetlenül illene az ország összes templomában gyakorolni.

Hívogatások

Minden gyülekezeti alkalomra történik hívó harangszó. Ennek több fajtája is lehet:

• az alkalom előtt fél órával,

• az alkalom előtt fél- és negyedórával,

• az alkalom előtt egy- és fél órával,

illetve ritka esetben, de a fentieknél több alkalommal történő hívogatás is előfordulhat. Legalább egyszer hívogatni kell az alkalmak előtt, hétköznapokon valamelyik kisebb haranggal, vasárnap előestéjén a második legnagyobb haranggal, vasárnapon és ünnepek előestéjén a legnagyobb haranggal, ünnepnapon pedig javasolt több haranggal is hívogatni. Ahol több hívogatás van, ott az első hívogatást az előbb írtak szerint végezzük, majd a második hívogatásra a leírtaknál egyel kisebb harangot szólaltassunk meg. Példa: egy öt harangos templomban hétköznap a 3. számú harang hívogat elsőt, akkor a második hívogatásra a 4. számú harangot érdemes bekapcsolni, szombaton ez változik, először a 2. számú, majd a 3. számú harangra, és így tovább.

Beharangozás vagy lépegető

Ahogy a hívogatás is fontos eleme az alkalom jelzésének, úgy harangozás kell jelezze egy gyülekezeti alkalom kezdetét is. A kezdetet jelző harangszónak két fajtáját különböztetjük meg: beharangozás és lépegető.

A lépegető általában az alkalom kezdetet előtt szólal meg, például ha 10 órakor kezdődik egy alkalom, akkor 09:57-től szólnak a harangok 3 percig. Ha ezt a harangozást választjuk, az alkalom kezdetére a harangok elhallgatnak, illetve az emberek számára is pontosabb jelzést ad, hiszen amikor ezt a harangszót hallják, még nem késtek el az alkalomról, de tudomásukra jut, hogy hamarosan kezdetét veszi az.

A beharangozás az alkalom kezdetekor szólal meg pontosan. Ennek hátránya, hogy egyes templomokban a harangműködtető gépek zaja, vagy éppen maga a harangok hangja behallatszik erőteljesen a templomba, emiatt megzavarva az alkalom kezdését, így valahol nem is lehet hosszan harangozni, ha ezt a megoldást választják.

Evangélikusoknál szép (sajnos erősen feledésbe merülő) hagyomány, hogy a beharangozások/lépegetők alkalmával a harangok először egyesével, majd együtt szólalnak meg.

Mindenképpen a lépegető a javasolt harangozási forma, hiszen itt megint fontos szerepet játszik a hétköznapi, előesti, vasárnapi és ünnepnapi alkalmak megkülönböztetése. Példa: Az öt harangos templomban a hétköznapi alkalomra a 3. és 4. számú harangok szólnak lépegető formájában 3 percig, vasárnap előestéjén 2+3+4. harangok 4 percig, majd vasárnap 1+2+3+4. harangok szólalnak meg 5 percig. Mind időtartamban, mind a harangok számában megkülönböztetve az alkalmakat.

Napszaki harangozások

Itt elsősorban a reggeli és esti harangozásokról beszélünk, a déli harangszó is bizonyos szinten ide sorolható, de azt magyar vonatkozása miatt külön vettem. Fontos megjegyezni, hogy ott, ahol a településen csak egyetlen templom van, kötelező a napszaki harangozás végzése egyháztól függetlenül is.

Reggeli harangszó

A reggeli harangszó sajnos az elkényelmesedett, városból falura kitelepült emberek miatt is egy kényes téma. Sok helyen teljesen alaptalanul szüntetnek meg régi, évszázados harangozási szokásokat csak azért, mert van, aki nem bír ki 1-3 percet minden nap, vagy nem képes megszokni azt, hogy a templomban harangoznak, pedig a harangozás betiltását a törvény sem teszi lehetővé. Evangélikus és református templomokban általában akkor hallhatjuk ezt a harangozást, ha reggeli áhítatra hívja az embereket (például Kálozon a reformátusok tartják még ezt a szép szokást), ha a falu egyetlen temploma protestáns, vagy pedig régi szokás a reggeli harangszó, és tartják a mai napig. Katolikus templomokban a reggeli harangozás a nap első Úrangyala imádságra szólít. A reggeli harangszót településtől, szokástól függően 5, 6 vagy 7 órakor is hallhatjuk. Reggeli harangszóra ismét csak a hétköznap, vasárnap és ünnep megkülönböztetést érdemes használni, a templom valamelyik kisebb harangját érdemes ilyenkor megszólaltatni. Példa: Az öt harangos templomunkban hétköznap reggel a 4. számú harang szólal meg, míg vasárnap a 2. számú, ünnepnapon pedig az 1. számú (legnagyobb) harang szólal meg.

Esti harangszó

Az esti harangszóra sajnos igaz a reggeli harangszó esetén leírt bevezető is bizonyos részig, bár szerencsére ezzel a harangozással már kevesebb helyen van probléma. Protestáns részről a nap végi hálaadásra is szólíthat ebben az időpontban a harang, illetve akkor hallhatjuk a harangozást az esti órákban, ha a falu egyetlen temploma protestáns, vagy pedig régi szokás az esti harangszó, és tartják a mai napig. Katolikus templomok esetén az esti Úrangyala elmondására szólít ilyenkor a harang, majd az Úrangyala harangszó után kötelező megszólalnia a lélekharangnak is (ez minden esetben a templom legkisebb harangját kell jelentse), amely a halottakért való imádságra szólít. Katolikusoknál továbbá szintén kötelező harangozás csütörtöki napon a lélekharang után a templom legnagyobb harangját is megszólaltatni az Oltáriszentség tiszteletére és/vagy Krisztus kínszenvedésének kezdetére. Az esti harangszót 18, 19 vagy 20 órakor hallhatjuk, katolikusoknál szokás Szent György napjától (április 24.) Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) 20 órakor, azon kívül pedig 19 órakor harangozni az esti harangszót. Esti harangszóra a hétköznap, vasárnap és ünnep megkülönböztetést érdemes használni, illetve itt már előesti harangozásról is beszélhetünk. Alapvetően ezen alkalommal is valamely kisebb harangot érdemes használni. Példa: Az öt harangos templomunkban hétköznap este a 4. számú harang szólal meg, míg vasárnap előestéjén és vasárnap a 2. számú, ünnepnapon és előestéjén pedig az 1. számú (legnagyobb) harang szólal meg. Ezt követően ha római katolikus templomról beszélünk, a templom legkisebb harangja szólal meg. Szintén róm. kat. templom esetén csütörtökön este - amennyiben nem ünnepnap - a legnagyobb harang szólal meg a lélekharang után.

Temetési harangozások

Szintén jelen van minden egyházban a temetési harangozás is. Ez alapvetően egy olyan harangozás, amely változik településről településre, valahol nincs halott kiharangozása illetve emlékharang sem, valahol vagy egyik vagy másik van, valahol pedig mindkettő jelen van, de még ezen belül is lehetne variációk, főleg a harangok megszólaltatásának módja szerint. Általában a halálhír érkezésekor a templom legkisebb harangjával szokás elvégezni a csendítést. Ekkor férfi esetén három verset szól (3x megszólal 2x megszakítva), nő esetén kettő (2x megszólal 1x megszakítva), gyermek esetén pedig egyet, majd ezt követi legalább 3-5 percig az összes harang összehúzása. A kiharangozás csak egyszer történik meg, ezt követően a temetés napjáig emlékharangozásokról beszélhetünk, amely mondjuk megszólal minden páros órában, vagy egy nap háromszor stb. erre rengeteg szokás alakult ki. A temetés napján - a templom elhelyezkedésétől függően - a temetés időpontjának kezdetében megszólal valamennyi harang, majd amikor az elhunyttal végső útjára indulnak, akkor minimum a legkisebb harangnak kell szólni egészen addig, amíg a menet oda nem ér a sírhoz. Ez utóbbi harangozás már sajnos csak ott él, ahol a temetőben vagy ahhoz közel van a templom, de néhány esetben ezt az egyébként szép, és véleményem szerint kötelező harangozások közé sorolható harangozást nem harangozzák, bár ez a fentebb írtakra is elmondható. Példa: Az öt harangos templomunkban a lélekharanggal (5. harang) csendítünk, majd ezt követően 5 percig összehúzzuk az összes harangot. A temetés napjáig 9, 11, 13 és 15 órakor emlékharangszó szólal meg valamennyi haranggal. A temetés kezdetének időpontjában szól az összes harang, majd amikor a menet elindul, a két legkiseb harang (4+5. harang) szól egészen addig, amíg a menet a sírhoz ér.

Egyházanként eltérő harangozások

Péntek 15 óra

A katolikus (római, görög egyaránt) egyházban kötelező péntek 15 órakor a templom legnagyobb harangját megszólaltatni. Ez a harangszó Jézus kereszthalálának emlékére szólal meg. Elvétve egy-két helyen szép szokás több harangot is megszólaltatni erre az alkalomra. Példa: Az öt harangos templomban az 1+3 harangok szólalnak meg péntek 15 órakor 3 percre.

Harangozás szertartások ideje alatt

Az evangélikus és katolikus egyházak esetében szokás a szertartások alatt is harangozni. Ezeknek a harangozásoknak többek között az a szerepe, hogy az otthon maradt hívek is tudják, hogy a szertartás mely résznél tart, így ők is be tudjanak kapcsolódni az imádságba, szertartásba, emellett pedig méltóvá és ünnepélyessé teszi a harangszó a szertartás megfelelő részét. Evangélikus templomokban a Miatyánk alatt szólal meg általában a legnagyobb harang, vagy pedig a Miatyánk nevet viselő harang. Római és görögkatolikus templomokban szokás az Evangélium, illetve az Úrfelmutatás alatt való harangozás, sajnos mindkettő kihalófélben van... Evangéliumra egy kisebb, Úrfelmutatásra pedig a legnagyobb haranggal kell harangozni. Reformátusoknál nincsen a szertartás alatt harangozás. Példa: Az öt harangos templomunkban Evangéliumra a 2. harang, Úrfelmutatásra pedig az 1. harang szólal meg.

Rendkívüli harangozások

Bizonyos alkalmak esetén előfordul, hogy szertartástól, temetéstől stb. függetlenül megszólalnak templomaink harangjai. Általában ezek egyszeri, vagy időszakos alkalmak, nem minden esetben egyházi jelentőséggel bírnak. Ilyen volt például a Covid járvány első időszakában a minden nap 16 órai harangozás és imádság, illetve legutóbbi alkalommal az Ukrajnáért történő imádság és az ehhez tartozó harangozás 20 órakor is. Ezek olyan harangozások, amelyek bár nem kötelezők, de szép dolgot megtartani őket, meghatározott idejük nincs, hogy meddig kell ezeket végezni, általában az imádságokkal együtt 2-3 héten belül el is kopnak... Ide sorolható még a minden június 4-én 16.30 órakor (valahol 16.32 órakor) felcsendülő harangszó is, amely a trianoni békeszerződés aláírásának emlékére szólal meg, vagy az ukrajnai háború áldozataiért megszólaló harangszó, amely 2022.03.03-án délben szólalt meg 7 percre - legalábbis sok templomban külföldön, itthon sajnos egyáltalán nincs eredménye ezeknek a felhívásoknak... Ezekre az alkalmakra a templom összes harangjával harangozni kell.

Összegzés

Nagyon fontos, hogy az itt leírtakat a lehető legszélesebb körben és a legpontosabban gyakoroljuk, hiszen egyrészt fontos a hagyományok megőrzése, másrészt a harang sosem hiába szól, szerves része kell maradjon életünknek bármely felekezetről is legyen szó. Már csak azért is, mert napjainkban rengetegen (sokszor alaptalanul, betelepülők stb.) próbálják lerövidíteni, vagy leállítani a harangozásokat, mert őket zavarja. Ez ellen harcolni kell!

Fontos megemlíteni, hogy az idők során sok tévhit kialakult, miszerint egyes harangozások csak katolikus harangozások és így tovább, nos, ezek egyáltalán nem igazak. A napszaki harangozások egyáltalán nem csak katolikus harangozások, így azokat bártan javasolt minden egyházban tartani, a déli harangszót kötelező módon. A péntek 15 órai harangozás sem katolikus harangozás kifejezetten, hiszen Jézus mindannyiunkért meghalt a kereszten, mindannyiunkért szenvedett, ennek emlékére történő harangozást szintén illene minden egyházban gyakorolni. Az Úrfelmutatásra történő harangozás is ebbe a kategóriába sorolható, hiszen mindegyik egyházban valamilyen módon jelen van ez a része a szertartásnak (a protestánsoknál ez az Úrvacsora), ezt is lehetne szélesebb körben gyakorolni egyrészt az otthon maradt testvérek miatt, másrészt pedig hogy ezzel is különlegesebbé, méltóbbá tegyük a szertartás ezen részét. A Miatyánk és Evangélium harangozások is ide sorolhatók, bár ez a kettő már annyira eltérő az egyházak közti liturgiában, hogy erre igazán egyetemes harangozást nem lehetne bevezetni nem úgy, mint a fentebb írtakra - bár fontos megjegyezni, hogy ezek sem egyházhoz kötött harangozások, így mindenhol ugyan úgy lehetne ezeket is alkalmazni a liturgiához való igazítás után. Az előesti harangozások betartása is szintén minden egyházban megtartandó dolog kellene legyen.